Egy a millióból!

Kis Luca: Egy a millióból!




Reggel 7: 00

Csörgött az órám! Fel kellene kelni! Nincs kedvem, még is kell. Dolgozni kell mennem. Istenem, már is 7 óra lenne? Alig aludtam valamit. Az a tegnapi pezsgőzés – valamint borozgatás- nem volt valami jó ötlet. Azt se tudom, mikor keveredtem haza. Jézus! Teljesen másnapos vagyok! Hasogat a fejem! Atya ég, ez szörnyű. Na tessék. Ez szép. Egy céget vezetek nap, mint nap és egy kis iszogatás már meg is árt. Várjunk csak! Hiszen nem is keveset ittam. Laura és Betti volt a tettestárs. Ami azt jelenti, hogy fejenként lehajtottunk vagy 1,5 liter alkoholt. Az viszont már komoly fejadag. Lehet, felhívom a lányokat, hogy épségben haza értek-e. De előbb meg kell innom a reggeli kávé adagomat.



Csoszogva lépkedtem végig a folyosón, egészen a konyháig. Az egész házban csend volt, ami ebben a pillanatban nagyon jól esett. Kávékészítés közben hatalmasokat ásítottam. Így nem mehetek munkába! El fogok aludni a papírjaim felett, pedig ma kivételesen sok munkám van. A cél érdekében dupla adag kávét töltöttem ki a csészébe. Még mindig álmosan ballagtam át a kicsinyke nappalimba. Ahol egy érdekes, de leginkább rémisztő kép tárult a szemem elé. Egy szinte teljesen meztelen férfi feküdt a kanapémon. A takaró félig lecsúszott a hátsójáról, ami nem is nézett ki olyan rosszul. De az ijedség kerekedett felül, aminek az lett az eredménye, hogy kiejtettem a kezemből a csészémet. Az éltető kávé hatalmas foltot hagyott a gyönyörű tört fehér szőnyegemen. A zajra a férfi is ébredezni kezdett. De mit kereshet egy vad idegen a házamban? Azt hiszem egy-két részlet teljesen kiesett a tegnap estéről.

- Áh, jó reggelt kishölgy!- ült fel a kanapén az ismeretlen.

- Bocsánat az udvariatlanságom miatt, de ki a franc maga?- kérdeztem idegesen. Nem beszéltem hangosan, mert a fejem még mindig hasogatott.

- A pizzás fiú! De tegnap csak Apucinak hívtál bogárkám!- duruzsolta mézes mázosan az idegen. Akiről kiderült, hogy pizza futár. Kezdett derengeni, hogy a második üveg bor után pizzát rendeltünk. Ami azt jelenti, hogy a srácot is megtartottuk. Vagy visszajöhetett? És miért hívtam Apucinak? Ekkor estem csak igazán pánikba!

- De köztünk ugye nem történt semmi?- próbáltam puhatolózni „Apucinál”.

- Semmi komoly! Pedig én benne lettem volna, de te azt hajtogattad, hogy eleged van a férfiakból!- válaszolt kissé csalódottan. Hála Istennek! Már komolyan megijedtem.

- Ennek szívből örülök, de ha most nem sértem meg, akkor nekem munkába kell mennem.

- Persze, persze. Megyek már!- morogta, miközben összeszedte a szétdobált ruhadarabjait. Köszönés nélkül slisszolt ki a lakásból. Nem voltam kíváncsi a többi részletre. Miket tettem tegnap éjjel? Kirázott a hideg, ha csak a megmaradt emlékeim is eszembe jutottak. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Betti- féle ünneplésen vettem részt. Ha vele bulizok, akkor abból mindig baj lesz! Vagy a rendőrségen kötünk ki, vagy éppen egy fogorvosi székben ébredünk fel. Nem is értem, hogy lehetünk barátok. Mi hárman teljesen különbözőek vagyunk. Laura a mindig megfontolt, okos pszichológus. Betti a vagány, nemtörődöm masszőr. És én pedig… Én mi is vagyok? Talán mondhatnám azt, hogy üzletasszony. Végül is egy üzletet vezetek. Egy társkereső cég feje vagyok! Ez csak jelent valami! Igen, jelent még pedig azt, hogy szeretnék segíteni a hozzám hasonló szerencsétlen embereknek. De kik is ők? Akik felnőtt korukban nem képesek érett, hosszú távú kapcsolatot kialakítani? Vagy csak elkeseredetten keresik az igazit? Esetleg csak unatkoznak? Mindegy mert az én és a cégem feladata, hogy ezeknek az embereknek segítséget nyújtsunk mindenben. Bármeddig elmegyek, hogy egy ügyfél megtalálja a szerelmet.

Ami az én helyzetemet nehezíti, hogy én is szingli vagyok! Így a szlogenünk is egy kicsit hamiskás. Egy A Millióból Társkereső Cég, ahol rátalál a szerelem! Na igen! Ez lehet, hogy így van, de engem nagy ívben elkerül a szerelem. Félreértés ne essék! Én ennek az állapotnak örülök, hiszen kinek kell férfi? Nekem ugyan nem. Egy életre elegem lett a férfiakból. A rengeteg csalódás és más egyéb szívtájéki gondok nagyban megváltoztatták a nézeteimet. A cég töretlen sikerei viszont javították a kedélyállapotomat. Egyes hírek szerint mi voltunk a legjobb társkereső a fővárosban. És ez nagyon nagy szó! Azt hiszem elértem az életcélomat. Segíteni akartam a hozzám hasonlóknak.

Zavarodottan lépkedtem az irodám ajtaja felé. Alig voltak rajtam kívül. De még is miért? Reggel fél kilenc és még jó formán üres az épület! Ennek utána kellett járnom. Elővettem a mobilt és már hívtam is a titkáromat, Bent. Az első csörgésre felvette.

- Szia Nóri cica! Elkéstem, de jó mentségem van! Lezárták az egyik hidat és most teljesen bedugult a rakpart. Ja és valószínűleg nem csak én kések, mert két kocsival utánam Em idegeskedik. Szerintem rákönyökölt a dudára, mert már vagy 5 perce hangoskodik itt mögöttem. – hadarta szokásához híven a túl buzgó asszisztens.

- Siessetek! Jól sejtem, hogy pár perc múlva besiet egy kliens?- kérdeztem gúnyosan. Fogadni mernék, hogy akkor lesznek vevők, amikor üres az iroda.

- Ami azt illeti, két perc múlva egy megbeszélése lenne Emnek. Át kell venned főnök, mert rajtunk kívül Anna van beavatva.

- Na nem! Zöldfülűekre nem bízok ügyet. Inkább akkor átveszem én! Milyen aktát pakoljak elő?- kérdeztem miközben beértem a biztonságot jelentő irodámba. A kellemes ibolyaszín teljesen körbe ölelt. A domináns lila mellett még sötétebb árnyalatok is helyet kaptak. A második otthonom volt ez az iroda. Sietve léptem az asztalomhoz és egy kerestem papírt, amire jegyzetelhetek.

- Horvát Lilla! Gazdag barbie! Vigyázz vele! Múltkor harapós kedvében volt a kicsike!

- Megpróbálom észben tartani, de most elmegyek dolgozni, mivel teljesen egyedül vagyok. Az alkalmazottaimat elnyelte a föld!- mondtam viccelődve.

- Te szegény lány!- nevetett jó kedvűen. Hát igen, van is oka a jó kedvre. Több órán át nem kell dolgoznia. Szerencsés!

- De ha már késel, akkor hozz nekem ebédet és egy nagy pohár kávét, mert állva alszok el!

- Jó volt a buli, mi? Tudtam én!- mondta mindent sejtetően. A hangjából kihallatszott, hogy mosolyog.

- Csak tedd, amit mondtam, vagy kirúglak!- parancsoltam neki nevetve.

- A fenyegetést minden héten eljátszod! Kezd unalmas lenni. – válaszolt. De erre már nem is reagáltam, hanem inkább kinyomtam. Bekapcsoltam a gépemet és már kerestem is a szükséges dokumentumot. Egy erőteljes kopogtatásra kaptam fel a fejemet.

- Tessék!- kiabáltam ki. Egy talpig barbie, szőke szépség lépett be az irodámba. Morcosan dobta hátra gyönyörű hajzuhatagát.

- Jó reggelt! Horvát Lilla vagyok!- nyújtott kezet.

- Üdvözlöm! Papp Nóra!- nyújtottam én is kezet.

- Nincs itt a titkára! Tudd róla?- a hangja túl magas volt. Talán még egy kicsit rá is játszott a nyávogásra. Tényleg nehéz lesz vele!

- Igen tudom! Dugóba került! Lassan megérkezik ő is! De kérem, foglaljon helyet!- mutattam az asztalom előtt álló 3 fotel egyikére.

- Én a későket azonnal kirúgnám!- válaszolt flegmán miközben elhelyezkedett a kényelmes ülőhelyen.

- Jó munkaerő és nem szándékozok tőle megválni. De talán rátérhetnénk az Ön problémájára! Miben segíthetek?- kérdeztem mézes-mázos hangon.

- Már több mint egy hete bejelentkeztem. Akkor is el kellett mondanom a kívánságomat!

- Hát akkor azonnal utána is nézek!- bólintottam rá és már kutattam is a mappájában. Rövid időn belül meg is találtam. A kliens a lánykérést szeretné elérni az áldozatnál. Hatalmas betűkkel a lap alján kiemelve volt: Minden áron!

- Ha jól értem, akkor Ön a kedvesét szeretné burkoltan rávenni a házasságra! Így van?

- Igen! Már lassan 4 éve együtt vagyunk! Szeretjük egymást és itt az ideje az esküvőnek.

- Rendben! Még ma délelőtt összeül a kreatív csoport, hogy kitaláljon egy nagyszerű tervet. Esetleg holnap ugyan ebben az időben is befáradna hozzám? Megbeszélnénk a részleteket!

- Ez természetes! De lenne egy kikötésem!- emelte fel csontos mutató ujját.

- Még pedig?

- Azt szeretném, ha Ön vezetné ez egész akciót. Ön lenne a főszereplő is, ha erre kerülne sor!

- Ez sajnos lehetetlen hölgyem! Én már jó ideje nem dolgozok az irodámon kívül.

- Ezzel teljesen tisztában vagyok! De én akkor is ragaszkodok ehhez a kikötéshez!

- Esetleg megtehetem!- mondtam fogcsikorgatva. Mégis mit képzel, hogy csak úgy rángathat?

- Ezt örömmel hallom! Befejeztük? Mert nekem még lenne egy fontos elintézni valóm!

- Hát persze, menjen csak! Akkor holnap ugyan itt!- emlékeztettem, miközben kezet fogtam vele.

- Itt leszek! További jó munkát!- mondta és már be is csukta maga után az ajtót.

Megkönnyebbültem, amikor az idegesítő, de jól fizető kliensem magamra hagyott. Pár perc nyugalmam még volt, de aztán Ben rontott be hozzám. Lihegve – mint, aki 3 háztömbnyit futott idáig – kezdett bele.

- Végre beértem! Lekéstem a Barbie-t?

- Igen, lekésted! Nehezebb lesz vele boldogulni, mint elsőre gondoltam!

- Én is ettől félek! Délre összehívtam a kreatív csoportot.

- Én is ott leszek! Én vezetem le!

- Te? Hiszen nem vállaltál már nagyon rég külső feladatot!- ámuldozott.

- De ezen most kivételesen én dolgozok!

- Rendben!

- Tudod mit? Hívd össze most azonnal a csapatot! Van egy jó ötletem!

- Már itt se vagyok!- szólt vissza az ajtóból. Szeretek Bennel dolgozni. Talpra esett és szemfüles. Precízen dolgozik és ugrik minden szavamra. A magánélete cseppet sem érdekel. Nekem akkor is megfelelne, ha nem lenne meleg. Egy homoszexuális is lehet jó asszisztens. A cégnél sose volt ebből probléma. Mindenki kedveli a másikat. Ritka dolog az ilyen, de én összetartó csapatot gyűjtöttem össze az évek során.

Elindultam a nagy ülésterem felé. A kiszűrődő zajokból ítélve a csapat nagy része ott volt már. Megfontolt és komoly arccal nyitottam be a terembe. A nagy kerek asztalt körül vevő székek nagy része már foglalt volt. Köszönés helyett csak biccentettem egyet. Pár perc várakozás után mindenki befutott és el is kezdhettem.

- Üdvözlök mindenkit! A mai feladatunk könnyű lesz, de nagy odafigyelés szükséges hozzá. A kliens kívánsága, hogy nyissuk fel az áldozat szemét: Ideje házasodni! Tehetős emberekről beszélünk, szóval semmi baki, különben a hírnevünknek annyi! A tervezést át is ugorhatjuk, mert a terv már meg van! Az akciót én vezetem a fontosság szempontjából. Térjünk inkább rá a részletekre! Az ügyfél kívánsága a házasság! A terv szerint én fogom alakítani a külföldről hazatérő legjobb barátnőt. Az esküvőmet szeretném megtartani ebben a csodás városban!- itt egyesek kuncogtak és mormogtak.

- Az esküvői szervezésbe a párt is bevonjuk, hogy a férfi kellő képen beleélje magát a dologba. És hát persze a szertartáson a csokrot is az ügyfél kapja. A többi viszont már rajta múlik. Mindenkinek megfelel?

- Tökéletes lesz!- tapsikolt a hátam mögött Ben.

- A csoportot, mint mindig most is külön bontom. Mindenki a saját részlegén dolgozik. Holnapra össze kell állítani az egész akciót. Az elejétől a végéig. Holnap 9-kor már az asztalomon legyenek a beszámolók! Péter, Petya és Zoli tiétek a technikai fele. Legyen mindenkivel rádiós kapcsolat! Végig hallani akarok mindenkit! Zsuzsi és Sára, tiétek a díszletek és a ruhák az esküvőn. Olivér a te feladatod a vendégek beszervezése. Mindegy, hogy kik azok, de normálisan legyenek felöltözve, és ne beszéljenek túl sokat. Éva, te a holnaputáni ebédet felügyeled! Kettesben leszek velük, de a kapcsolatot tartsátok az ügyféllel is. Minden mondatát rakd helyre! Ki lesz az anyakönyvvezető?

- Majd én!- állt fel a terem túlsó végében Anna. Kezdő! De ha ennyire szeretné!

- Jó!- bólintottam rá. Hallottam, ahogy Ben felsóhajt. Szerinte túl nagy szívem van, és ez visz majd a sírba!

- Már csak egy valami van hátra!- és ettől rettegtem. Hiszen már csak egy embernek nem adtam feladatot, na meg Bennek.

- Ki lesz a vőlegény?- mondta helyettem Ben.

- Majd én!- emelkedett fel a székéből Gábor. Hát ettől féltem! Gábor és én valaha együtt alapítottuk ezt a céget. Házasok voltunk. De aztán megcsalt, hazudott és végül elváltunk! Azóta nem tudom elfelejteni. Nem, hiszen az anyám minden hónapban elmondja, hogy mennyire hülye voltam, amiért olyan korán mentem férjhez. Gábort nem rúgtam ki a cégtől, csak egyszerűen elkerülöm. Ebben az esetben viszont ez lehetetlen.

- Biztos vagy benne?- kérdeztem kétségbeesetten.

- Teljesen!

- A megbeszélésnek vége!- mondtam miközben már kifelé lépdeltem az ajtón. Nem akartam Gáborral dolgozni. A sebek újra feltépődnek és nekem megint évekbe telik majd újra összeforrasztani.

- Hozzam a kávét és az ebédet?- futott utánam Ben.

- Nem kell! Most egyedül akarok lenni!

- Kislány! Nem muszáj vele lenni! Ez csak pár nap lenne! Ki fogod bírni!

- Ne most Ben! Erre nincs időm! Össze kell raknom a holnaputáni ebéd részleteit! Ne engedj be senkit az irodámban!- kértem és becsaptam magam mögött az ajtómat. A nagy csöndben vettem csak észre, hogy mennyire hasogat a fejem! Két perc múlva halk kopogtatás után Gábor lép be az ajtón. Tudtam, hogy benéz hozzám! Túl jól ismertem.

- Beszélhetnénk?

- Hát, ha nagyon muszáj!- feleltem morcosan. Közben a papírokat rendezgettem az asztalomon, mintha sok dolgom lenne. Lezseren huppant le a fotelbe velem szemben.

- Nehéz ez az egész számodra. Újra velem kell dolgoznod! Talán még a régi sebeket is feltépheti, de…

- Ne beszélj az én érzéseimről! Te nem tudhatsz semmit! Főleg nem a sebeimről, amit- valljuk be- te okoztál nekem.

- Mindketten hibásak vagyunk!

- Nem! Csak egyedül te vagy hibás, hiszen megcsaltál!

- Sose csaltalak meg!

- És még ennyi év után is a szemembe hazudsz? Undorodom tőled!

- Ez az egész megcsalás dolog csak hazugság! Te magad gyártottad ezt a mesét.

- Láttalak egy másik nővel! Nem csak mese, az a valóság volt!

- Még mindig ezzel a mesével élsz! Pedig ez a te képzelgésed, mert én sosem csaltalak meg! De te annyira elvakult voltál, és persze anyád is rátett egy lapáttal!

- Ne keverd bele anyámat! Te rontottál el mindent!- kiabáltam.

- Felejtsd már el ezt az ujjal mutogatást! Lépjünk a következő szintre és próbáljunk együtt dolgozni!

- Menj ki! Most azonnal hagyd el az irodámat!- fenyegetőztem halkan. És nagyon is tudta, hogy ennél a pontnál kell abbahagynia. Szó nélkül állt fel és sétált el az ajtóig.

- Ne zárkózz el előlem!- mondta búcsúzóul. Erre már tényleg dühbe gurultam.

- Kifelé!- kiabáltam hangosan és egy bögrét hajítottam utána, ami az asztalon állt eddig! Hát ez ironikus, mert pont tőle kaptam egyik karácsonyra. A tárgy hangos csattanással érte el az éppen becsukódó ajtómat. Tudtam jól, hogy ezt a veszekedést mindenki hallotta a folyóson, még se érdekelt! Sírva hajtottam le a fejemet az asztalra. Körülbelül fél óra múlva Ben lépteit hallottam meg az üvegszilánkok jóvoltából. Mögém lépett és a vállamra tette a kezeit.

- Jól vagy?

- Nem!- szipogtam még mindig lehajtott fejjel.

- Miért nem mész haza? Ma elég szar napod volt, nem ártana egy kis pihenés! Majd én tartom a frontot kisanyám!

- Köszönöm!- álltam fel és pakoltam el a cuccaimat! Sietve léptem ki az esőbe! Nagyszerű még esik is! Amíg elértem a kocsimig teljesen bőrig áztam! Haza érve egy forró fürdő után azonnal a párnák közé vetettem magam. Aznap fel se keltem többet. Reggel vidáman pattantam ki az ágyból! Sütött a nap, meleg volt és a madarak is csicseregtek. Semmi se ronthatja el a napomat! Egy kicsit késve értem be, de szerencsémre Lilla még nem volt ott! Fél óra múlva viszont újra az erőteljes kopogtatást hallottam.

- Szabad!- kiabáltam ki ismét!

- Jó napot!- lépet be Lilla.

- Üdvözlöm! Jó híreim vannak! Kész a forgatókönyv!

- Hallgatom!- ült le velem szembe.

- Holnap egy ebéden fogunk részt venni, ahol Ön bemutat a párjának, mint a rég nem látott külföldi barátnőt. Aki azért jött haza, hogy itt tartsa meg az esküvőjét. Már ezzel elültetjük a fejében az ötletet. Ezután, pedig gondoskodunk róla, hogy a terv teljesen kialakuljon nála.

- Részletesebben?

- Részt vesznek Önök is az esküvőn, sőt még az esküvői előkészületekben is segédkezhetnek. Na és természetesen a csokor is Önnél fog landolni!- magyaráztam mosolyogva.

- Nem is rossz! Nekem ez megfelel! Reménykedjünk benne, hogy a terv eredményes lesz!- mosolyodott el ő is.

- Az anyagiakat persze én állom! Minden költséget!- folytatta tovább.

- Ezt inkább hagyjuk a végére. A holnapi napról beszéljünk most!

- Rendben!

- A Lótusz Hotel éttermében fogunk eltölteni pár csodás órát. Én egy munkatársammal fogok megérkezni, akit majd a vőlegényemként fogok bemutatni. A hihető mese érdekében elmagyarázom az Ön és az én barátságunk lényegét. Még a kapcsolatuk előtt ismerkedtünk össze egy rendezvényen. Azóta nagyon szoros a barátságunk! De nekem sajnos ki kellett költöznöm két évvel ezelőtt külföldre. Ott ismertem meg a vőlegényemet, de természetesen Ön ezekről mind tud. Az állandó kapcsolattartás végig meg volt. Egy adott pillanatban Önnek el kell sietnie a recepcióra, és a társam elkíséri Önt. Én egyedül maradok a párjával és burkoltan ugyan, de a tudtára adom, mennyire jó dolog a házasság! Ezt követően mindenki boldogan távozik. – fejeztem be mosolyogva.

- És én honnét fogom tudni azt a pillanatot?- kérdezte zavarodottan.

- A kollegák folyton értesítik a fejleményekről. Egy kis micsoda lesz a fülében, ami továbbítja a dolgokat. A mondandóját egyes esetekben is mi alakítjuk ki. Kérem, hogy a fülében elhangzottakat ismételje majd meg.

- Rendben! Akkor holnap hányra?

- Jobb lenne, ha külön érkeznének, mert Önt még be kell drótoznunk előtte. Ezért a 11 óra lenne a megfelelő, míg párjának 12 órára kellene megérkeznie. Megoldható?

- Természetesen. Akkor, holnap 11-kor a Lótusz Hotelben találkozunk!- állt fel a fotelből.

- Tökéletes lesz, ezt garantálom!

- Remélem is! De mielőtt távozok, szeretnék kérni valamit!

- Mi lenne az?

- Tegeződhetnénk, hiszen holnaptól mindenképp úgy kell!

- Ebben igazad van!- válaszoltam mosolyogva.

- Na jó, ha azt megbeszéltük, akkor én már itt se vagyok! További jó munkát! Szia!

- Viszlát és kösz!- búcsúztam el. Utána már nyúltam is a telefonért.

- Ben? Hívd ide Gábort, kérlek!- mondtam bele a készülékbe.

- Máris!- válaszolt. Három perc múlva az említett lépet be az irodába.

- Beszélni akartál velem?- kérdezett rá a nyilvánvalóra!

- Igen! Holnap jelenésed van! A részleteket Bentől tudhatod meg!- zártam rövidre a témát.

- Ennyi volt?- kérdezte megdöbbenve.

- Miért mit vártál?- kérdeztem cinikusan.

- Hát nem is tudom! Talán egy „bocs, hogy tegnap ledobtalak bögrével” szöveget!

- Nem is találtalak el! Sajnos! De ne kezdjük, előröl, mert garantálom, hogy most pontosabb leszek!- fenyegettem meg.

- Szeretem, amikor fenyegetőzöl!- mondta nevetve. Nem bírtam tovább és felnéztem rá. A mosolya, mint mindig most is elvarázsolt. A régi szép időkre emlékeztetett. Bárcsak minden olyan lenne, mint régen! Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Szeretnék dolgozni! Kérlek, menj ki! Végeztünk a beszélgetéssel!- tereltem el a témát.

- Rendben!- mondta szomorúan és becsukta maga mögött az ajtót. Még hallottam, hogy Ben lázasan kezdi el mesélni neki a holnapi részleteket.



Másnap 11: 00

- Szia!- köszönt mosolyogva Lilla. Látszott rajta, hogy izgul. A Lótuszban ültünk a bárpultnál. A többiek szétszórtan lebzseltek az étteremben.

- Nem kell izgulni!- szorítottam meg a kezét.

- Megpróbálom!

- Most menj Emesével és készülj fel! Lassan itt az idő!- mondtam és intettem Em-nek, hogy jöhet. Miután kész lett egy négy személyes asztalhoz ültünk le. Gábor is csatlakozott és együtt vártunk a hiányzó személyre. Nem is késlekedett sokat. Háttal ültem az ajtónak, de a fülembe jelezték, hogy megérkezett. Türelmesen vártam. Amikor a szemben ülő Lilla szeme felragyogott, tudtam már, hogy itt van! Egy magas idegen lépet oda hozzá, nekem háttal. Egy gyors csókot váltottak, majd a férfi felém fordult. A felismerés szédületes volt. De ez nem lehet! A férfi nem más, mint Kornél a volt pasim. A kapcsolatunk nagyon zavaros volt, aminek végül is én vetettem véget. Azután kerültem össze Gáborral. Kornél arcán is megjelent a felismerés, de egy gyors fejrázással jeleztem, hogy ne említse meg. Gyorsan odaléptem elé és kezet nyújtottam felé.

- Hello! Papp Nóra! Ő pedig a vőlegényem, Gábor!- húztam magam mellé az említettet.

- Sziasztok! Tóth Kornél vagyok!- mutatkozott be ő is.

- Drágám! Nóra a külföldi barátnőm, akiről meséltem. Képzeld, ezen a hétvégén tartja az esküvőjét.

- Hát ez csodálatos! Gratulálok!- mosolygott.

- Köszönjük!- ölelt magához Gábor. El akartam menni innen. Nem akartam végig csinálni! Ebéd közben sokat beszélgettünk, és engem egyre jobban nyomasztott, hogy Kornél szerelmi életét kell hallgatnom. Jézus! Lehet, hogy féltékeny vagyok? De hiszen én hagytam ott! Ez teljesen örültség! Minél előbb el akartam menni, ezért beindítottam az akciót. A megbeszélt jelre, a pincérnek öltözött kolléga lépet oda az asztalunkhoz.

- Horvát Lillát keresi az édesanyja a hallban. – mondta unott hangon.

- Jaj, mit akarhat itt? Elnézéseteket kérem! Azonnal jövök!- mondta a jól betanult szöveget. Az asztal alatt titokban megrúgtam Gábor lábát, hogy térjen már észhez és lépjen le ő is. Vette az adást és bocsánatkérések közepette ment ki a mosdóba. Nem így volt megbeszélve, de lényegtelen. Feltétlenül beszélnem kell Kornéllal.

- Szóval menyasszony vagy?- kérdezte pár perc csönd után.

- Igen!- részben igazat mondtam, mert tényleg az voltam, valamikor.

- Miért mentél el? Reggel, amikor felkeltem te már nem voltál sehol csak egy papír volt a párnádon. „Bocs, de ez nem helyes!” Csak ennyit írtál rá. Miért?

- Mert tényleg nem volt helyes! Nem voltam felkészülve a házasságra!

- Megbeszélhettük volna! Tudod, te meddig kerestelek? Felhívtam anyukádat is! Minden követ megmozgattam érted! De mintha a föld nyelt volna el! Egyszerűen eltűntél!

- Tudok mindent! Anyunál voltam végig!

- Bárcsak tudtam volna! És az egyetemmel mi lett?

- Halasztottam egy évet!

- Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek. Örüljek vagy sírjak?

- Nekem most sírni lenne kedvem!

- Hogy mehettél el úgy, hogy nem is búcsúztál el? Ennyire nem jelentettem neked semmit?

- Emlékszel az előtte eltöltött estére? Hányszor ismételgettem, hogy szeretlek! Te pedig azt mondtad, hogy megártottak a romantikus filmek! Hát nem! Én akkor búcsúzkodtam tőled. Nem aludtam egész éjjel, hanem akkor is a bocsánatodért könyörögtem a még el nem követett tettem miatt. Hajnal felé pedig csak azt szajkóztam, hogy szeretlek. Te pedig öntudatlanul is válaszoltál: „Én is!” Aztán reggel még utoljára megcsókoltalak és kisétáltam az életedből! Azt hittem, hogy örökre, de tévedtem!

- Nem is tudom, mit mondjak!- sóhajtott fel szomorúan.

- Meg tudsz nekem bocsátani?- kérdeztem és ezzel együtt eltört a mécses.

- Hát persze, hogy meg! Neked bármit. Ne sírj, kérlek!

- Annyira sajnálom!

- Szereted?- kérdezte komoly hangon.

- Gábort? Nem tudom, hogy már mit érzek!

- Akkor miért mész hozzá?- kérdezte zavartan.

- Mert talán nem akarok még egy hibát elkövetni!- és valóban. Régen tényleg ezzel az ürüggyel ringattam magam abba a mesébe, hogy szeretem Gábort. Vagy is nem! Én mindig is szerettem Gábort, de sosem akkora intenzitással, mint Kornélt. Valami mindig hiányzott.

- Így fogsz elkövetni egy hatalmas hibát!

- Nem! Ennek így kell lennie!- mondtam nyomatékosan és letöröltem a könnyeimet. Pont időben, mert a fülesemben kaptam a hírt, hogy Lilla visszafelé sétál az asztalhoz.

- Itt vagyok! Mit hagytam ki?- kérdezte vidáman. Kíváncsi lennék, ha tudná, akkor is ilyen boldog lenne!

- Csak az élet nagy talányairól beszélgettünk!- mondta Kornél.

- Nekünk viszont most már mennünk kell, ugye kicsim?- sétált oda Gábor is.

- Igen! Még sok dolgunk van az esküvőig!- álltam fel az asztaltól.

- Akkor még találkozunk!- búcsúztam el tőlük. Gáborral kéz a kézben lépkedtünk ki az étteremből. Vége a feladatunknak. Amikor kiértünk az utcára automatikusan engedtük el egymást és az ellenkező irányba indultunk el. A kocsimhoz érve hangos zokogásba kezdtem. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Még mindig szeretem Kornélt, mindig is szerettem. Lehet, hogy ezért ment tönkre a házasságom? Ki tudja! Megeshet! Hazaérve egy hatalmas bögre forró csokival ültem ki a teraszra. Sötétedésig kint is maradtam. Jó volt egy kicsit gondolkodni. Fontossági sorrendet állítottam fel. A legelső a cégem. Ezért nem kockáztathatok. Többet nem szabad egyedül maradnom Kornéllal. Az túl veszélyes lenne, mivel még mindig érzek iránta valamit. Éppen a mosogatóba helyeztem el a bögrémet, amikor kopogtak az ajtón. Vajon ki lehet az? Lehet, hogy Betti az!

- Gyere csak, nyitva van!- szóltam ki.

- Jó estét Nóra!- köszönt Kornél, amikor becsukta maga mögött az ajtót. Kezemben lévő tányér azonnal zuhanni kezdett a föld felé és hangos csattanással jelezte, hogy padlót fogott. Én viszont tátott szájjal álltam a szoba közepén. Teljesen ledermedtem. Még egy órája sincs, hogy megfogadtam, nem megyek Kornél közelébe. Bár ha kifogást keresnék, akkor azt mondanám, hogy ő jött és nem én! De ez nevetséges, a lényegen akkor se változtat.

- Mit keresel te itt?- kérdeztem mérgesen, amikor már kaptam rendesen levegőt.

- Csak beszélgetni jöttem, hiszen annyi éve nem találkoztunk!

- Nem szeretnék beszélgetni! Nekem ez nagyon nehéz! Kérlek, ne kínozz!

- Mindent meg akarok tudni rólad!- erősködött.

- Na jó! Gyere, üljünk le a nappaliban!- adtam meg magam. Az egész éjjelt végig beszélgettük. Hajnalban pedig olyat tettünk, amit nem kellett volna.

- Ebből nagy baj lesz!- mondtam vagy századszorra reggel, miközben bent feküdtünk az ágyban és egymást öleltük.

- Nem lesz semmi! Szökjünk el! Csak mi ketten!- ült fel.

- Micsoda? Nem, ezt nem tehetjük! Vőlegényem van, neked pedig ott van Lilla.

- Lilla csak egy pótlék volt, hosszú éveken át csak téged helyettesített.

- Ez nem igaz! Szereted őt és ő is szeret téged!

- A-a! Már több mint 2 hete folyamatosan megcsal!

- Az lehetetlen! De hiszen össze akar veled házasodni!- mondtam döbbenten.

- Csak a pénzem miatt van még velem!

- És miért nem dobtad még ki?

- Mondtam, hogy jó pótlék. De most, hogy az igazi fekszik itt mellettem, már nem kell a másolat. – mosolygott rám és megpuszilta az arcomat. Én is ugyan így éreztem. Nekem se kell más. Teljesen elfelejtettem Gábort is. Mintha nem is létezne. Csak én és Kornél! A cégről viszont nem tudtam lemondani. Az életem függ tőle. És a sorrend se változott, nekem a munkám az első.

- Sajnálom, de én nem akarok változtatni az életemen. A tegnap éjszaka csak egy botlás volt!

- Mi? Nem teheted meg újra velem!

- Én nem tettem semmit. Te jöttél el hozzám!

- Azért, mert azt hittem, hogy te is úgy érzel irántam!

- Rosszul hitted!- adtam meg a kegyelemdöfést. Legszívesebben szorosan öleltem volna, és a fülébe suttogtam volna, hogy szeretem, tiszta szívemből szeretem. De nem tehettem, mert akkor a munkám lesz semmivé.

- Ez az utolsó szavad?- kérdezte élesen. Válaszként csak bólintottam egyet, mire ő felpattant az ágyból. Pár perc múlva hangosan csukódott be az ajtó. Zokogva feküdtem vissza az ágyba.



3 nappal később

- Mikor lesznek készen a virágfüzérek?- kérdeztem ingerülten Emesét. Nem is tudom, miért teszem meg! Hiszen tudom a végeredményt! Kornél mindenképen el fogja hagyni Lillát. És jól teszi! A lány tényleg csak a pénze miatt van vele! Az lenne a legjobb, ha hagynám az egészet a francba. Nem játszadozunk itt az esküvői dolgokkal, hanem mindenki hazamegy.

- Állj!- kiabáltam el magam. Döntöttem! Mindenki megdermedt a teremben és felém fordult.

- Mindenki abbahagyja! Nem lesz esküvő!

- Micsoda?- kérdezte egyszerre Gábor és Lilla.

- Nincs értelme, hiszen Kornél nem fogja elvenni Lillát.

- Ezt honnét veszed?- sipította Lilla.

- Mert tudja, hogy megcsaltad!

- Jézusom!- mondta, és az arcát a tenyerébe temette.

- Akkor most mi lesz?- kérdezte az egyik munkás.

- Mindenki úgy hagy mindent, ahogy most van és elmennek haza. Majd valamikor máskor összepakolunk!- adtam ki az utasítást. Fél óra elteltével a terem teljesen üres volt. Már csak Gábor és Lilla ült egy asztalnál. Egyikük se szólt semmit csak maguk elé meredtek.

- Lilla? Jól vagy?- kérdeztem tőle kedvesen, pedig nem volt semmi okom rá. Vagy is egy apró okom lett volna, hiszen lefeküdtem a barátjával.

- Jól vagyok! Azt hiszem ideje haza menni!- és már fel is állt az asztaltól.

- A számlát persze kifizetem! Jó munkát végeztetek!- fordult vissza az ajtóból.

- És most mi lesz?- kérdezte egy kis idő után Gábor.

- Mi lenne? Hazamegyünk!

- Velünk mi lesz?

- Már rég nincs velünk semmi! Elváltunk! Törődj bele!

- Nem akarok beletörődni! Még mindig szeretlek Nóra! Nem akarlak elveszíteni!

- Most már tudom! De meg kell értened, hogy én sose szerettelek igazán! Csak egy jó döntést akartam hozni, és közben nem akartam megbántani senkit. Az egész házasságunk erről szólt! Nem akarok tovább így élni! Sajnálom!

- Ne is törjem magam?

- Nem szükséges!

- Hát jó! Akkor megpróbállak elfelejteni!

- Remélem sikerül! Az idő megold mindent!

- Igen! Ezért is szeretnék kilépni a cégtől! Egy kis friss levegő nem fog ártani! Utazgatok egy kicsit!

- Tedd azt! De tudd, hogy hiányozni fogsz!- öleltem át szorosan.

- Szeretlek!- búcsúzott el.

- Sok szerencsét!- mondtam és már el is tűnt a szemem elől. Még egy számomra fontos ember sétált ki az életemből. Lassacskán teljesen egyedül maradok! Még pár órát egyedül üldögéltem a teremben, de aztán egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

- A francba, lekéstem az esküvőt?- kérdezte komoly hangon Kornél.

- Kornél?- fordultam felé. És tényleg ő volt ott!

- Még sose láttalak talpig fehérben!- mosolyodott el.

- Nem is fogsz! Lemondtam az egészet!

- Jól tetted!

- Áll még az ajánlatod?

- Velem akarsz jönni?

- Igen! Szeretlek, és nem akarok több hibát elkövetni!

- És mi lesz az Egy a Millióból céggel?

- Te tudsz róla?- kérdeztem döbbenten.

- Egy kicsit nyomoztam utánad! És persze Lilla miután hazajött elmondott mindent. Már nem vagyunk együtt!

- Átadom a főnökséget Gábornak! Nekem már nincs szükségem a cégre! Én már megtaláltam azt az egyet a millióból!- mosolyogtam vissza.

- Ezt örömmel hallom!- mondta és odalépett hozzám, hogy szorosan átöleljen. Boldogan bújtam hozzá. Aztán hevesen csókolva tapadt először a számra, az arcomra majd egyre lejjebb és lejjebb haladva, mire észbe kaptam már mindketten megszabadultunk a ruháinktól, és az egyik asztalon feküdtünk! Igen! Ez az igazi befejezés!



Vége!