2010. 01. 25
A sötétség annyira megnyugtató lenne, de nem tehetem. Olyan könnyű lenne, de még se. Szeretnék pihenni, sötétben, csendben pihenni. Jó lenne örökre lehunyni a szemem. Nem kellene többet görcsölni a dolgozatok és a felelések miatt. Csak a sötétség és én. Semmi tanulás, semmi kapkodás. Csak a csend és a nyugalom lengne körül. De van árnyoldala is a sötét csendnek. Nem hallanám többet a barátok vidám nevetését, nem látnám többet arcukat. Hiányozna az idegesítő, angyali kishúgom is. Róla soha se mondanék le, még a sötétség kedvéért se. Nem csodálhatnám meg többet a lemenő nap csodás fényeit. Nem érezném többet az eső friss illatát, nem hallanám a madárcsicsergéseket. A szerelem se találna rám, talán nem is talál rám sose. De egy próbát megér. Ebben a keserű fejezetben viszont nem írhatom, hogy nincs mit vesztenem. Igen is sok mindent veszthetek, de ha most feladnám, akkor se nyerhetnék a sorssal szemben. Igazságtalanság az egész élet. Akár melyik választanám, mindenképpen én kerülnék ki vesztesen. Már csak azt kell mérlegelnem, hogy melyik út éri meg nekem a legjobban. És csak is nekem. Ebben az egyben nem dönthet helyettem senki más, nem szólhat bele senki. Itt sajnos aranyközép út sincs. Jobbra vagy balra mehetsz csak.
Jobbra: a kegyetlen, de gyönyörű élet.
Balra: a sötétség néma bugyra.
Ha jobbra megyek, akkor tovább szenvedek ebben a szar világban, de talán még várnak rám szép percek, órák.
Ha balra megyek, akkor biztos, hogy a pokolra kerülök. Mert ez nem olyan, mint a mesékben, hogy halál után angyal leszel. Nem, ez nagy hazugság. Nincsenek angyalok, mert ha tényleg léteznének, akkor nem hagynák, hogy az emberek ennyit szenvedjenek. Segítenének nekünk, akkor én se tartanék ott ahol most. De nincs ekkora mázlim! Nincs semminek se értelme. Vagy van de akkor csak nekem ennyire üres minden? Mindennek csak a sötét oldalát látom. Az egész világ egy nagy fekete paca számomra. Senki ember fia nem tudja már nekem színesre festeni. Valami eltört bennem, hibás darab vagyok, selejt. Már most is az akciós pulton tárolnak a többi romlott dologgal együtt. Az emberek viszont csak a friss, hibátlan dolgokat szeretik, az akciós pultot pedig messze elkerülik. Mindegy, hogy van válság vagy nincs válság! Pedig minden ember ugyanolyan, csak valaki színeket lát, valaki viszont csak sötétséget. Sajnos ezekből az emberek vannak többségben. És ez soha se fog változni, mindig így volt és ilyen is marad!
13. fejezet
12 éve
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése